2016/06/17

Utazzuk körbe a világot!

Ha jól sejtem mindenkinek megfordult már a fejében a Föld körüli út gondolat. Milyen jó is lenne eljutni a világ minden pontjára, de ez ugye nem ingyen van. Pedig ha nem kéne fizetni, engem biztos nem sokat látnának itthon. De ha nem is Föld körüli útról beszélünk, csak 1-1 utazásról és sajnos arra sincs keretünk, akkor mi a megoldás? Lemondunk a tervről? Igen, ez a legegyszerűbb. Azonban vannak más alternatívák. Nem azt mondom, hogy kitaláltam, hogy hogyan lehet ingyen utazgatni minden felé, de talán van rá mód, hogy kisebb keretből is ki lehessen hozni az utat. Megmondom őszintén, ezek az tippek még nálam az ötletek szintjén vannak, szóval nem próbáltam még.

Először is az első, hogy hogyan utazzunk olcsóbban. Ha lemondunk a kényelmünkről, akkor a busz vagy a vonat már egy spórolási lehetőség. A jegy lényegesebben kevesebből kijön, mint a benzinköltség, de ha többen megyünk, akkor lehet érdemes utána számolni, hogy a busz/vonat vagy a kocsi az előnyösebb. Ha úgy döntünk, hogy kocsival szeretnénk utazni,de sajáttal túl sokba kerülne, van egy másik megoldás is. Bár ezzel a programmal lehet nem a legegyszerűbb ha távolra utazunk, mert nem biztos, hogy a kedves sofőrünk pont 1000 vagy akár 10.000 km távolságba megy, mint ahova mi is szeretnénk eljutni. Ez a program a car share. Ennek a linkjét ITT tudjátok megtekinteni. Ebben a programban arról van szó, hogy mások megosztják a kocsijukat utazni vágyókkal és az útiköltség egy része fejében,Ezzel csak annyi a probléma, hogy belföldre vonatkozik. Magyarországon belüli utazásra tökélete, így belföldi utazásokra tökéletes. Biztos vagyok benne, hogy van külföldön is ilyen opció, de az már lehet kicsit körülményesebb. Ezzel a dologgal egyébként először nyelvvizsgán találkoztam, már hasznos volt. 

A következő lényeges dolog, a szállás. Erre is egy hasonló alternatívát tudok ajánlani. Nagyon jónak találom ezt a megoldást, bár megvannak a hátrányai, mint mindennek. Sajnos ez családoknak lehet körülményesebb, de ha egyedül vagy ketten utaztok akkor tökéletes. Ez a program a nemzetközi és ingyenes coachsurfing, ami azt jelenti, hogy a világ minden pontján megosztják a kanapéjukat vagy ha van egy kis szerencséd akkor egy üres szobájukat a program tagjai. Utazás előtt persze pár szót beszélsz a fogadóddal. Ehhez szükséges a nyelvtudás sajnos, máshogy nem igazán működik. A linket ITT találjátok. Hozzátenném még, hogy ez egy abszolút nem veszélytelen dolog. Nőknek kifejezetten nem ajánlom, hogy egyedül vegyék igénybe ezt a szolgáltatást. 

Na de ha már sikerült megszervezni a kijutást és a szállást és már kint vagyunk, akkor valamit enni is kéne. Erre sajnos nem tudok, olyat ahol ingyen osztogatják a jobbnál jobb fogásokat a kedves turistáknak, de mint mindent ezt a szükségletet is ki lehet hozni potom pénzből, ha lemondunk a nagy igényeinkről. Vannak önkiszolgáló büfék minden országban ahol megejthetjük az ebédet és a vacsorát és vannak szupermarketek ahonnan meg tudjuk oldani a reggelit. Nassolni valónak pedig ugyancsak a szupermarketek nagy választékát tudom ajánlani. Ezalatt nem a legdrágább Stümmel csokikra gondolok. 

Programok terén azt tudom ajánlani, hogy ha spórolni szeretnénk, akkor saját szervezésű városnéző körútra menjünk. Egy idegenvezető igencsak meg tudja kérni az előadásnak az árát. De, ha van egy kis szerencsénk akkor, kifogunk egy-egy olcsó tárlatvezetést egy-egy helyszínen. Vagy, ha a szállásnak a coachsurfinget választottuk akkor a szállásadónkat is megkérhetjük rá, hogy vezessen körbe, ha ráér egy nap.

Ha van tapasztalatotok vagy más ötletek akkor írjátok meg kommentbe. Segítsük egymást, hogy akinek utazni támadt kedve az a lehető legkevesebből meg tudja oldani. 

Jó tervezgetést,
Noncsi 

2016/06/16

Sztereotípiák vagy tények?

Magyarként csak nevetünk a ránk vonatkozó tévhiteken, de bennünk is él ez az előítéletesség más országok népei felé. És hogy miért alakultak ki a sztereotípiák? A válasz egyszerű: nem ismerjük a más országban élők kultúráját eléggé. A szomorú az, hogy a legtöbben nem is akarják megismerni a különböző életviteleket. Kényelmesebb előítéletesnek lenni, ez igaz, de belegondoltatok már, hogy mi lehet az előítéletek mögött? 

Egy példa: azt hisszük, hogy minden amerikai túlsúlyosak, hamburgert zabál egész nap és kacsalábon forgó kastélyban él. Bennem is éltek ezek a tévhitek, egészen addig amíg volt szerencsém beszélgetni amerikaiakkal és többek között ez a téma is felmerült. Az én tapasztalataim az amerikaiakkal kapcsolatban az, hogy rettentően közvetlenek és nyitottak. Az anyagi helyzetükről nem tudok nyilatkozni, de elmondhatom, hogy teljesen egyszerűen öltözködtek a találkozások alkalmával, szóval ezt a sztereotípiát el is vethetjük, hogy az összes amerikai full gazdag. A másik pedig: abszolút nem túlsúlyos az összes amerikai. Sajnos még nem volt alkalmam Amerikába utazni, az lehet hogy nagyobb a túlsúlyosak aránya, de nem kell általánosítani. Összességében én teljes mértéken pozitívan csalódtam. 

Rengeteg ilyen, csaknem minden országot/földrészt érintő előítélet él.  Másik példa az olaszok. Az olaszokról azt gondoljuk, hogy állandóan tésztát és pizzát esznek. Szeretnek flörtölni és nagyon hangosak. Ezeket nem tudom cáfolni, mert eddig csak 2 olasz származásúval találkoztam rövid ideig,de hangosnak nem mondanám őket. 

A németekről az a hír teng, hogy állandóan sört isznak, Ezt teljes mértékben megerősíthetem. Nagyon szeretik a sört és mellé nagyon szeretnek sokat enni. Másik, hogy gazdagok és gyönyörű kocsikkal szaladgálnak. Azt kell hogy mondjam ez is igaz. Ez alapján vannak sztereotípiák amik tények és majdhogynem általános igazság. Azonban az, hogy magasak, szőkék és kantáros nadrágot hordanak teljesen kitaláció. Annyiban lehet igaz, hogy az északi népek több szőke emberrel büszkélkedhetnek. A szandál-zokni kombinációt se figyeltem meg a rövid kint létem alatt, úgy gondolom ez is csak egy régi sztereotípia a németekkel kapcsolatban. A humorérzékükkel kapcsolatban pedig, kedves britek és mások akik úgy gondolják, hogy nincs, meg kell hogy mondjam: van nekik. 

És a végén, hogy ki ne maradjunk mi se. Rólunk az a hír tengett, hogy lóval közlekedünk, mint honfoglaló őseink és jurtákban lakunk. De ezek úgy gondolom, hogy már lejárt tévhitek. Az amerikaik szerint, már aki tud Magyarország létéről, úgy gondolja, hogy mi magyarok félünk a hidegtől. Ezt a feltételezést nem rég hallottam és nagyon meglepődtem rajta, előtte ezzel még nem találkoztam, mindenesetre jót derültem rajta. Személy szerint tényleg nem kedvelem a hideget, de nem gondolom, hogy az összes magyar utálja a 10  fok alatti időjárást. Továbbá sok külföldi hiszi, hogy a magyarok pödört bajuszt viselnek mai napig. Természetesen van 1-1 példa rá, de nem jellemző. A történelmi képek miatt ez a sztereotípia még mai napig él. És hogy valós tényekről is beszéljünk, amik eszükbe jutnak a külföldieknek a magyarokról: szeretjük az erős és zsíros ételeket, a fűszert nem sajnáljuk a fogásokból és vendégszeretőek vagyunk. 

Ebbe a bejegyzésbe ennyi fért bele, de ebből a témából könyvet lehetne írni. Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre, tapasztalataitokra. Írjátok meg kommentbe ezeket, 

Szép napot:
Noncsi


2016/06/15

Szép volt fiúk!

Nem mondhatom magam foci rajongónak, sőt.. nagyon nem kedvelem ezt a sportot, de úgy gondolom, hogy a 2016-os EB-ről mindenképp ejtenem kell pár szót. Meg kell, hogy mondjam, nem követem végig mindegyik mérkőzést, párnak láttam a felét és persze az Ausztria-Magyarország meccset megnéztem, ha már 44 éve nem kerültünk ki a bajnokságra. A 2:0-al végződő meccs győzelmét minden magyar szívét megdobbantotta és ezt a győzelmet minden magyar a magáénak érezheti. Nem gondoltam volna, hogy valaha örülni fogok egy foci meccs végeredményének, de ez nekem is óriási boldogságot jelent. Mit mondhatnék még erről? Ezt az érzést ami minden magyarban ott van most, nem lehet elmondani. 

Szép volt fiúk! Hajrá Magyarország!

Noncsi


2016/06/14

A telefon rabjai avagy a 21. század legújabb problémája

Manapság mindenkit kezéhez oda van ragadva az okos telefonja, akár pillanatragasztó reklámnak is megfelelne ez az életstílus. Magamon is észreveszem, hogy állandóan viszem magammal a mobilom. Lassan a drogfüggőség problémáját a telefonfüggőség fogja felváltani. Telefon elvonó kezelésekből sokan meg fognak még gazdagodni pár év múlva. 

Ma már 3 éve hűséges Samsung használó vagyok. Előtte volt egy Sony Ericssonom, azóta Samsung telefon teszi sablonosabbá az életem. Nem mondhatom, hogy 100%-ig elégedett vagyok a Samsung Grand Prime telefonommal, de ár-érték arányban ez tűnt a legmegfelelőbbnek a krízises mobilhajsza időszakomban. Anyukám akkor már pár hónapja használta ugyanezt a típusú kütyüt, neki semmi problémája sincs vele, de én cseppet többet nyúzom szóval szembetűnnek a hiányosságai a készüléknek. Például hogy nem nagyon bírja a strapát 0-24-es használatban. Sokszor megunja és belassul. Más probléma nem nagyon mutatkozik, de nagyon bosszantó tud lenni amikor sürgősen vissza kell mondani az amerikai elnöknek a vacsora meghívást, mivel hivatalosak vagyunk ugyanakkor Bill Gates-hez is és a telefonunk egyszerűen beadja az unalmast. 

Sokan az iPhone-ra esküsznek, de nekem a kinézetükön kívül nem tetszenek ezek a telefonok. Tiszteleten tartom azok véleményét akik ezt választották, mielőtt közutálat tárgya leszek ezen kijelentésem miatt. Lehet hogy 1 évvel többet lehet használni a strapabíró operációs rendszere miatt, de nekem az nem ér meg több százezer forintot. Igaz a legtöbb velem egyidősnek megveszi apuci. Én személy szerint nem hajtanám szüleimet ekkora kiadásba egy telefon miatt amikor ugyanarra a használati célra sokkal kisebb keretből is meg lehet oldani a vásárlást. 

Telefonáláson, chatelesen, facebookozáson és instagrammozáson kívül nem nagyon használjuk kedves, féltet telefonjainkat, ezért is gondolom hogy erre a célra majdnem mindegy, hogy 50 vagy 250 ezer az ára a mobilunknak. Csak a társadalom megkívánja, hogy minél "menőbb" telefonunk legyen és ezért képesek vagyunk hasztalan kiadásba sodorni magunkat vagy éppen szüleinket. 

Nem beszélve arról, hogy a telefonjaink állandó nyomkodása megöli az élő kapcsolatainkat. ha kicsit felnézünk a saját képernyőnkről, azt láthatjuk, hogy mindenki bele van fejelve a telefonjába és a társaságok se egymással beszélgetnek, hanem lényegében egy kijelzővel. Szomorú belegondolni, hogy a mostani kis gyerekek ebben nőnek fel. "Sír a gyerek? Adjunk a kezébe valami digitális kütyüt és meg van oldva." Ez a módszer terjedt el és lett normális ebben a zavaros világban. Hálás vagyok, hogy én még nem ebben nőttem fel, csak tizenévesen ért el ez a kor. 

Kíváncsi lennék a Ti véleményetek ezen témában, ezt megírhatjátok kommentbe. :) 

Szép napot,
Noncsi

2016/06/13

Summer plans

Miután a könyve és füzetek a jól megérdemelt helyükre, a szekrény aljába végzik, tele tervekkel neki kezdek a nyárnak. Legtöbb diáktársammal én is elmondhatom hogy mától szabad vagyok 2 hónapig. 
A kezdeti öröm azonban hamar tovaszáll. Ha valaki 17 éves akkor az nem csak azt jelenti hogy színvonalasabb blogot tud vezetni mint a 14 éves énje és a továbbtanulás problémája is sürgeti, hanem hogy a sulit kipihenteti 2 hónapnyi robotolással. Rám is ez a sors vár pár nap szusszanó után. 

Lehetősége hiányában és kényelmesség szempontjából egy közeli kávézóban fogom koptatni a padlót a nyáron. A jól bevált munkahelyemen a jó fej munkatársak mellett még a fizetésemre se panaszkodhatok. 

Nyaralás egyenlőre a kanyarban sincs, de én a barátom nagyszüleinél töltött egy hetet is annak titulálom, szóval végül is a nyaralás se fog kimaradni és sok sok év múlva nem fogom tudni ezzel az indokkal lerázni a gyerekeimet amikor nem lesz idő/keret/energia nyaralgatni, hogy "anno én se nyaraltam". Hazudni meg ugye nem szép dolog. Pedig hányszor halljuk kedves szüleinktől az ehhez hasonló megmagyarázhatatlan indokokat.

Miután kinyaralgattam magam, van még ezer meg egy terv a nyárra. Ezek a tervek általában úgy néznek ki hogy ki van találva de megvalósítva már nincsenek. Leginkább energia és idő hiányában. Pedig a nyár éppen arról szólna, hogy feltöltődjünk és legyen olyan dolgokra időnk amikre suliidőben nincs. Ilyen például a jogsi és a több sport. A jogsi tervét már most a fiókba süllyesztem, mert az halva született ötlet. A több sport ötletben még villog a remény halvány lángja...

Szegény irodalomtanárom utolsó órán lediktálta az igen terjedelmes listát a kötelező olvasmányokról amit a nyárra szánt a "kedvenc" osztályának. Naiv gondolat volt. A fél osztály arra se vette a fáradságot hogy lejegyezze a könyvlistát, a másik felének a fele amelyik leírta a lediktált műveket valószínűleg 10 perc elteltével nem tudta hogy hova jegyezte le, nemhogy el is olvassa. Az osztály fennmaradó 1/4-e talán belenéz egy-egy forró, unalmas nyári napon amikor már a facebook és az instagram nem tud újat mutatni, de feltehetőleg nem lesz olyan aki elolvassa az összes ősrég írt könyvet.

Ebbe a bejegyzésbe most ennyi fért bele, de hamarosan jön a következő poszt. 

Addig is sok pihenést: 
Noncsi

Let's start

Sziasztok!
Először is bemutatkoznék. Hivatalosan Noémi, de itt Noncsi vagyok. Betöltve a 17. életévem talán érettebb fejjel és áttekinthetőbb, színvonalasabb blogot fogok tudni vezetni. Ennek a blognak a társai amiket még pár éve szárnypróbálgatás gyanánt csináltam nem éppen volt az Origo színvonalán. Se tartalomban, sem pedig nézettségben.

Lassan pályaválasztás előtt állva, lehet ez a blog lesz a vízválasztó, annak tekintetében hogy benne van a kalapban az újságírás lehetősége is. De ez még a jövő zenéje. 
Szó mi szó, remélem tetszeni fognak a bejegyzések.:) 
Üdv: Noncsi